- Úgy tudom, hogy előző filmed, az Illúziók szerzői jogi okokból nem kerülhetett mozikba, és még ma is dobozban fekszik. Mi történt? 
 
- 2007-ben kezdtünk együtt dolgozni Váczi Károly producerrel, és ennek a vállalkozásnak volt az első kísérlete az Illúziók. Azt próbáltuk elérni, hogy alacsony költségvetésből hozzunk össze egész estés, mozikban bemutatható filmeket. A kísérletünk ott hiúsult meg, hogy a filmünk egy amerikai regény adaptációja volt, és ugyan csak egy nagyon kis szeletét használtuk fel a könyvnek, végül sajnos nem kaptunk engedélyt a bemutatásra. Ennek az oka egyszerű: ugyanebből a regényből készül egy film Hollywoodban, és amíg a jogok az amerikai filmeseknél le nem járnak, a filmünk mindenképp dobozban marad. Annyiban még így is megérte a dolog, hogy egy olyan struktúrát tudtunk kialakítani a költségvetéssel és a gyártási tervvel, amit más filmekben – például a mostaniban – majd tudunk kamatoztatni. 
 
- Nehéz volt feldolgozni egy ekkora csalódást és újból talpra állni? 
 
- Főleg azért volt nehéz, mert én az Illúziókat megelőző hat évben nem tudtam filmet készíteni, mert pályázaton nem kaptunk pénzt, és producerünk sem volt. Hat év után végre dolgozhattunk, és a végeredményt mégsem láthatta senki, pedig az addigi legjobb mozink volt. Hatalmas sokk volt, de ha azt vesszük, hogy tizenegy éves korom óta filmezek, és mindig sikerül egy lépéssel előrébb jutnom, akkor azért feldolgozható a dolog, különösen annak tükrében, hogy a mostani filmünk már tényleg mozikba kerül. 
 
- Feltételezem, hogy a Sherlock Holmes nevében kapcsán is felmerültek szerzői jogi kérdések… 
 
- Megkönnyítette a dolgot, hogy a történet teljes mértékben saját volt, amit Kiss Szabó Márkkal közösen írtunk. Mindössze a Sherlock Holmes név használati jogát kellett megszereznünk, ami meglepő módon nem is volt túl bonyolult. Mi nem a két klasszikus karaktert tettük meg főhősnek, hanem csak két kisfiút, akik játékból egymást Sherlocknak és Watsonnak hívják.  
 
- Nem tartottatok a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes 2-től, amit a ti mozitok előtt pár héttel mutattak be Magyarországon? 
 
- A bemutató időpontja nem az én döntésem volt, hanem a forgalmazóé, de nem hiszem, hogy a két Sherlock mozi különösebb zavart keltene a mozilátogatókban, mivel elég őszintén kommunikáltuk, hogy mi ez a film, és az is nyilvánvaló, hogy eléggé más célközönségnek készült. Az pedig nem feltétlenül baj, hogy a Sherlock név mostanában kicsit erősebben jelen van a köztudatban. Van egy kis reneszánsza a karakternek. 
 
- Dunaújvárosban ti egy ismert filmes csapatnak számítotok. Sokkal könnyebb számotokra ott forgatni, mint az ország bármely másik helyén? 
 
- Mi nagyon kevés pénzből (pontosan húszmillió forintból) dolgozunk, és az alacsony költségvetésű filmkészítés egyik aranyszabálya, hogy forgass ott, ahol születtél, mert ott van meg az a kapcsolati tőke, amit lehet használni. Ez a mozi nem tudott volna elkészülni, ha a helyi vállalkozók és magánszemélyek nem segítenek. Pénzt ugyan senki nem tudott adni, de a saját profilján belül rengetegen segítettek. Volt, aki reggelit adott a stábnak, volt, aki ebédet, valaki a szállásoltatásban segített és olyan is volt, aki forgatási helyszínt biztosított számunkra. Ha ezt mind készpénzre kéne váltani, az nagyon sokba került volna, és nyilván ha Budapesten bemegyek egy étterembe, hogy három héten át etesse a stábunkat, akkor ismeretség híján elhajtanak, de Dunaújvárosban, egy kis közösségben, ez a dolog tudott működni.  
 
- Horrorokkal és gengszterfilmekkel kezdtél. Hogy jutottál el egy ifjúsági kalandfilmig? 
 
Ez egy folyamat volt. A húszas éveim elején érdekelt nagyon a horror műfaj. Aztán a Sohasevolt Glóriánál kicsit átruccantunk ebben az akkoriban divatos tarantinós gengszerzsánerbe. Az évek folyamán rengeteg forgatókönyvet írtunk, és csak kb. minden harmadikból született film végül. Volt köztük science fiction, krimi, kalandfilm és ifjúsági film is, szóval ez az ifjúsági kalandfilm műfaj azért nem teljesen új nekünk. Reménykedem abban, hogy a jövőben még nagyon sok zsánert ki tudok próbálni. Mindig a történet érdekelt, és csak másodsorban a műfaj. 
 
- Milyen filmek inspiráltak a Sherlock Holmes nevében készítésekor? 
 
- Elsősorban a gyerekkorom filmjei, mint az Utánam, srácok! és a Keménykalap és krumpliorr, de megvoltak ennek az amerikai vonatkozásai is: a Star Wars, az Indiana Jones-sorozat, a Vissza a jövőbe filmek… Én ezeken nőttem fel. A misztikumba ágyazott kalandokért mindig rajongtam. Ez egy kisvárosi sztori rejtéllyel, trükkökkel és kalandokkal. A mi kis Harry Potterünk. Olyan filmet csináltam, amit én is szívesen néztem volna tizenhárom évesen. 
 
- Mi jelentette a legnagyobb kihívást? 
 
- Talán a szereplőválogatás. Magyarországon nincsenek ismert gyerekszínészek, akik közül csak úgy lehetne választani, hanem az utcáról kellett válogatnunk. Egyszer csak megjelent Kristóf, Ádám és Niki, és beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Most először álltak kamerák előtt, ezért meg kellett tanulniuk ezt az egész filmezést. Őket amúgy nem Dunaújvárosban, hanem Budapesten és Gyömrőn találtuk. Több száz gyerekből kellett választanunk, és végül egy színitanoda volt segítségünkre a tehetséges gyerekek megtalálásában. Még így sem volt egyszerű a forgatás, hiszen a velük való munkában egy kicsit nekem is színésszé kellett válnom. A legtöbb jelenetet előjátszottam nekik, hogy legyen viszonyítási alapjuk.