Tom Cruise mosolya mindig is minimum furcsán hatott: volt benne túlzott magabiztosság és csillogott benne némi őrület is, így nem csoda, hogy ezer éve nem játszott főszerepet vígjátékban. Most mégis újra belekóstolt a műfajba, miután a Trópusi viharban egy elbohóckodott kisebb alakítás komoly sikerélményt jelentett számára.

A rendező, James Mangold – aki olyan remek filmeket is tudhat a háta mögött, mint a Börtönvonat Yumába vagy A nyughatatlan – csak annyi utasítást kapott, hogy az egész nagyon hasonlítson a Mission: Impossible filmekre, de ne legyen olyan. Vagyis adott egy szupertitkos hiperügynök, aki a hüvelykujjával is lenyom féltucat gazfickót, majd elvezet egy gazdátlan utasszállítót, és közben felszedi a csinos szöszit is, aki azt sem tudja, hol áll a feje. A gond csak az, hogy egyre többen állítják, hogy a fickó szimplán megőrült, és a viselkedésében is akadnak erre utaló nyomok. Mit tegyen ilyenkor az ember lánya, pláne, ha róla is azt hiszik, hogy renegát titkos ügynök?

Tom Cruise és Cameron Diaz már szerepelt együtt a kissé más hangulatú Vanília égboltban, így jól érzik egymást, többnyire viccesek is, az akció pedig látványos és kellőképp irreális. Nincs is baj a rekordszámú átírást követően nagy nehezen megszületett filmmel, csak együtt egy kicsit sok a romantika, az utazás és a kaland – mint amikor sok sportriporter énekel együtt valami homályos indíttatású focihimnuszt.